A tanuló inasok többsége mohácsi születésű német, de találunk köztük magyarokat, illetve délszláv fiatalokat is. Az inasokat tízéves kor körül szegődtették, és 3-5 év után szabadították fel. A halászlegények három évig vándoroltak, ehhez egy ládát készítettek maguknak. A láda előlapján az évszám, a név és egy vagy két „aranyponty” díszelgett. Ebben tartották személyes holmijukat. Az inasok vándoréveik befejeztével kérhették felvételüket a céhbe, ami egyenlő volt a mesterré válással.